Hétfőn megint új ügyvezető kezdett nálunk.

Igen, jól írtam, megint. 2006-óta sorban már a negyedik.  Évente egy. Sőt volt aki egy évet se bírt ki, feljelentés, rendőrségi ügy. Két hónapig még vezetés se volt, mi mégis dolgoztunk. A telefonok csörögtek, a rendelések, megbízások befutottak, az irodai-fizikai munka pedig pörgött- zajlott, bonyolódott, csakúgy mint általában.
…de elkanyarodtam.

Mi is a controlling?

 A controlling a szervezetek belső irányítási rendszerének kiemelt alrendszere, amely az irányítás, vezetés funkciói közül a tervezést, a terv-tény adatok összevetését, eltéréselemzést, és ellenőrzést végez. Információt szolgáltat, döntés előkészítési feladatokat lát el, és segédeszközt ad a vezetés számára a környezeti változások dinamikus követéséhez.

A controlling szemlélet a cél-orientáltságot, a költség-orientáltságot, valamint a szűk keresztmetszetet vizsgálja a jelenben a vállalat jövőjére irányulóan.

A controller egy interdiszciplináris tudásanyaggal felfegyverzett munkatárs, aki a vállalati folyamatokat átlátja és a jobbítás szándékával mér, elemez, és javaslatot tesz, közvetlenül a vezető felé. A vezető felelőssége, hogy ezeket a -például hatékonyságnövelő- javaslatokat hogyan fogadja meg.

A controlling eszközrendszer is egyben a vezető kezében, amely a tervezés, a terv- tényelemzést és az információkezelést is magában foglalja. A controlling tehát eszközöket, elemzési módszereket ad a vezetés kezébe. A jó controlling tevékenység egy (vállalati) iránytűnek is felfogható.

A mutatószámrendszerek világosan mutatják vállalatunk teljesítményét, a költségcontrolling segítségével megtervezhetjük és terv-tény eltéréselemzéssel vizsgálhatjuk a vállalati büdzsé megvalósulását.

A növekvő ár, illetve költség verseny nyomása miatt egyre fontosabb tudni, hogy a közvetlen költségeken kívül milyen további közvetett költségek terhelik a vállalat által előállított termékeket vagy az értékesített szolgáltatásokat.

A controlling eszközök alkalmazása elősegítheti a hatékonyabb működést. A pontos, részköltség számításon alapuló eljárások segítségével a vállalat rejtett tartalékai feltárhatóak.

A Controlling feladata a megfelelő információ biztosítása a top menedzsment, a középvezetés és a költséghelyi vezetés számára!

- A menedzsment támogatása üzemgazdasági eszközökkel

- Eltérések felfedése, elemzése, okok feltárása

- Javaslattétel a szükséges intézkedésekre

- A műszaki és a gazdasági területek közötti kommunikáció megteremtése

Tegnap az egyik kereskedelmi TV csatorna műsorában a munka helyi stresszről volt szó; kik hogyan élik meg a válság okozta feszültségeket, főleg azokra gondolva akik elveszítik, veszítették vagy abban a tudatban dolgoznak nap, mint nap, hogy bármikor elveszíthetik a munkájukat. Tény-riport szerű volt a műsor és nagyon nyomasztó.
Próbáltam elterelni a figyelmem, de rajtam is kiütköztek a "holnap Hétfő" tünetei, gyomor összehúzódás, rosszul vagy egyáltalán nem alvás, és a folyton munkára, problémákra visszakanyarodó gondolatok.

Zavart, hogy mennyire képtelen vagyok "nem venni róla tudomást". Mert ezzel az egésszel, idegeskedéssel, igazán csak magamnak ártok.
Eszembe jutottak a már elment kollégák akik többnyire maguktól mentek el, mert már nem bírták az egészségüket is tönkre vágó mindennapos feszültséget.
Az egyik kolléganőm -baráti pótmamám- felmondási idejének utolsó hetét bevérzett gégével, beszélni nem képesen dolgozott, inkább még így is, fájdalommal kiülő tekintettel, szenvedve dolgozott, mert megszólalnia mégiscsak kellett - főleg mikor a főnöke kérdezte, beszéltette-, mindezt csak azért, hogy mehessen végre, el innen, minnél messzebb, minnél hamarabb (megj.: ha betegen otthon marad, azzal az idővel kitolódott volna a felmondási ideje).
Néhány hónappal később megbeszéltünk egy találkozót, egy amolyan, "hogy vagy, mi van, mi lett veled" féle beszélgetést. A volt kolléganőmre ráismerni se lehetett, már messziről mosolygott, ragyogott a szeme, örömtől, kiegyensúlyozottságtól sugárzott az egész megjelenése. Leültünk egy kellemes teraszos kávézónál és megállás nélkül jó 2 órát beszélgettünk.
Mint kiderült, nincs másik munkahelye, nem keresett, most tanul inkább. 40 éves, újra akarja gondolni az életét. Közel 10 évet dolgozott, vagy mondjuk inkább úgy robotolt le azon a munkahelyen, ahol még csak ember számba se vették.
- Mindig igyekeztem, ugrottam a feladatra, panasz nélkül, magamtól túlórázva, a végén pedig, mi lett.., de ezt te is tudod.., hagyjuk a múltat.
- Igen tudom, .., a hátad mögött azt mondták a vezetők, hogy azzal, hogy elmész, tönkre akarod tenni a céget...nevetséges...főleg az, hogy komolyan gondolták..pedig semmi alapjuk sem volt..., ahhoz képest, hogy "csak" a kintlévőségeket kezelted a pénzügyön, milyen "nagy hatalmad volt" !, ...(nevetés)... Te tudtál erről ?!
- a "hatalmamról" ?..nem arról nem, én csak örültem ha hóvégéig be tudtam osztani a kevéske fizumat, amit ezektől kaptam. ..és most még annál is kevesebb van, csak annyi amit a munkanélkülire kapok és tudod mit, mégis jobban alszom !
- igen, észrevehetően jól vagy, látszik rajtad, 5 évet fiatalodtál !
- az embernek mindig van választási lehetősége, de sokan nem merik ezt meglépni, vagy annyira bedarálta őket a gépezet, hogy már nem képesek kilépni belőle, van akit már a mentő visz el szív infarktussal, pedig lehet, hogy már jóval korábban érezte, tudta hogy ezt abba kell hagynia, mégse tette.

4-5 hónap eltelt már a beszélgetés óta és további jó pár kolléga távozott már, akik egytől-egyig mosolyogva, vidáman, gondtalan, ragyogó arccal térnek be hozzánk, látogatják meg a "régieket". Mi pedig egymás zavart tekintetéből olvassuk le a bennünk is ott dúló kérdéseket, gondolatokat; mi meddig bírjuk még? miért vagyunk még itt?  meddig hozzuk még az igát ? ...és nekik vajon miért sikerült?

Annak tudatában, hogy a Nokia a legnagyobb mobiltelefon gyártó a világon, valószínűleg soha senki nem találná ki, hogy a cég annak idején hogyan indult.
Több, mint egy évszázaddal ezelött Fredrik Idestam alapította. Az 1860-as évek közepén, amikor a fakitermelő ipar Finnországban virágzásnak indult, Idestam épített az Emäkoski folyón egy kis fazúzó malmot, és a pépből elkezdett papírt gyártani.
Az első néhány évben a cég nehézségekkel küszködött, különösen Finnországban. De amikor Idestam az 1867-es Párizsi Világkiállításon papírgyártási alapot jelentő pépjével bronzérmet nyert, a Nokia eladása megnőtt, és a cég hamarosan megerősödött. Nemcsak szülőföldjén, Finnországban tűnt ki, hanem megnyitotta és megerősítette piacát Dániában, Oroszországban, Németországban, Angliában és Franciaországban is.
Az 1880-as évek vége felé a Nokia profilbővítési lehetőségek után kezdett kutatni. Építettek az első malmuk mellé egy vízierővel hajtott, elektromos áramfejlesztő erőművet, és megszerezték fogyasztónak a Finn Gumi Műveket. Néhány év múlva a gumigyártó cég áthelyezte működését a Nokia erőművének a szomszédságába. Végül a két cég partnerré lett.
A cégek az I. világháború alatt és után sikeresen működtek. 1922-ben ellenőrző részesedést vásároltak a Finn Kábel Művekben, és azután még jobban mentek a dolgok. Folytatták a hagyományos faipari és gumiipari termékeik eladását, de a cég növekedését a következő negyven évben a kábelművek termékeinek - elektromos kábeleknek, telefonvezetékeknek és telefonszerelvényeknek - az eladása hajtotta. 1960-ra a cég négy fő üzleti részlege: faipari termékek, gumiipar, kábelek, elektronika.
A következő két évtizedben a Nokia nehéz időket élt át. A százéves cég hatalmas konglomerátummá vált, és veszteséges lett. A Nokia szakértői tudták, hogy a cég helyzetén javítaniuk kell.
A Nokia problémájára a megoldás egy teljesen valószínűtlen forrásból érkezett. 1990-ben megkértek egy fiatal vezetőt, aki ekkor már öt éve dolgozott a Nokiánál, hogy vegye át, és hozza rendbe a cég veszteséges mobiltelefon részlegét. Jorma Ollila volt a neve, hátterét pedig a pénzügyek és bankszektor jelentette. Olyan sikeresen oldotta meg a feladatát, hogy 1992-re a Nokia cég elnöke és vezérigazgatója lett.
Ollila számára a következő kihívást a cég többi részlegének a rendbetétele jelentette. stratégiája kettős volt. Először is elhatározta, hogy szervezési törekvéseit a legnagyobb potenciállal rendelkező területre: a kommunikációs technológiára fókuszálja. Ez azt jelentette, hogy megválik a cég egyéb érdekeltségeitől, beleértve azokat is, amelyekre egykor a céget alapították: a gumit és a papírt. Másodszor, Ollila a fákat emberekkel kívánta helyettesíteni, ami azt jelentette, hogy a cég felismerte: értéke az emberi, és nem a természeti erőforrásokban rejlik. Ez különösen fontos felismerés volt egy olyan cégnél, amelynek üzlete a technológia. " Az alapvető kihívást egy technológiai cég számára ma az jelenti, hogy hogyan képes önmagát megújítani", figyelte meg Ollila. "A technológiai ciklusok rövidültek. Szakaszosságunkra kell építenünk, és azt fordítani a javunkra."
Ollila saját személyében is ismeri az önmegújítás értékét. Három mesterfokozatot is szerzett - politikai gazdaságtanból, közgazdaságtanból és mérnöki tudományokból. Az önfejlesztést személyes céljává tette, és ezt tűzte célul az egész cég elé is. A "Nokia út- Nokia way" négy fő témakörön alapul; ezek: a fogyasztói elégedettség, az egyén tisztelete, a teljesítmény és a folyamatos tanulás.
"A folyamatos tanulás mindenkit feljogosít a Nokiánál arra, hogy fejlessze magát, és megtalálja az utat ahhoz, hogy a teljesítményét javítsa", mondja Ollila. "És ami az egyénre igaz, az igaz a cégre mint egészre is." Ha egy csapatot megjavítunk - még ha az a csapat több mint hatvanezer emberből áll is, mint a Nokia -, az együtt jár az egyének megjavításával is abban a csapatban.
Ez a stratégia bevállt. Ollila a veszteséges  konglomerátumot egy húszmilliárd dolláros globális telekommunikációs vállalattá változtatta. És a Nokia továbbra is innovatív vezető maradt a saját területén. 1992 óta a cég tizenöt jelentős piaci újdonságot mutatott be. Ha a mobiltelefonodnak van előlapja speciális színben vagy céges logóval, ha egyedi csengőhangot állíthatsz be rajta, vagy ha rendelkezik sms chat funkcióval, az mind a Nokiának köszönhető. Ezeket az ötleteket ők vezették be a piacon. És még ma is folytatják az úttörő munkát. Hogy miért ? Mert a Nokia csapat tagjai önfejlesztők, és amíg ők folyamatosan egyre jobbak és jobbak lesznek, addig egyre jobb lesz a Nokia is.

A Nokia Út (Nokia Way)
Lapos, hálózatokból álló szervezeti felépítésünk, valamint gyorsaság és döntéshozatalbeli rugalmasság jellemzi a „Nokia Way” munkamódszert. Az egyenlő esélyek és a nyitottság új emberek és új ötletek felé szintén olyan kulcsfontosságú elemek, melyeket szeretnénk fenntartani. Vásárlóinkkal és beszállítóinkkal való kapcsolatunk őszinte és egyenes, állandóan keressük a termékek és megoldások létrehozásának és piaci bevezetésének innovatív módjait. Platformot biztosítunk az egyénnek a személyes fejlődésre olyan kihívásokkal teli környezetben, ahol világos a vízió, a célok és a közös menedzsment elvek. Ez a Nokia Way.

A Nokia Way összehozza a tehetséges embereket, akik osztoznak ezeken az elveken, így a sikerben is.

www.nokia.com