CV-ket, önéletrajzokat kellenne írnom, szerkesztenem, elküldenem...

...tudom...igen tudom, hogy ezt kell, és azt is, hogy ez az én hasznomra fog válni, mert könnyedén elképzelem, mennyivel jobb lesz egy másik helyen, jobb fizetés, lendületes társaság, értelmes vezetőség, új, színesebb környezet, netán közelebb is az otthonomhoz, csupa szép és jó dolog aminek az eléréséhez talán semmi mást nem kell tennem, csak megpróbálni, élni a lehetőséggel.
...és mégse megy...vagy legalábbis, olyan nehezen, mintha egy súlyos operációra készülnék...félve, szorongva, idegesen, fáradtan, életuntan, befordulva, 'bár ne kellenne'-gondolatokkal...mintha csak a májamat, szívemet, agyamat műtenék -amely elkerülhetetlen, amely életmentő, amely egyszerűen muszáj, mert kell, mert nincs más választás - és bármennyire is optimistán próbálok hozzá állni és felkészülni, minduntalan megrohamoznak a fájó, nehéz gondolatok is: mi lesz, ha nem kelek fel többet ?

... mi lesz ha már örökre belefáradtam?..ha már soha nem nyerem vissza a lendületem ?..ha már csak én is a hó végén kiadott fizetés miatt fogok letudni napi 8 órát?

Reggel, ahogy a forró, illatozó, bögrényi kávémat kortyolgatva ébredeztem, öntudatlan, amolyan ábrándos módon, képzelődve tört elő a gondolat: mihez kezdenék ha sok pénzem lenne ? ...és szinte már a kérdés feltevés ugyanazon pillanatában -mintha valamiképp a kávét nem is a gyomromba, hanem a lelkembe öntöttem volna, amely kellemes melegséggel és szikraként ért, izzó éberséggel töltötte ki bensőmet-, vágtam rá a választ...tanulnék.

Tanulnék, nyelvet, bölcsészetet, tudományt, mindent és mindent, mert minden érdekel.
Az ember, az élet, a társadalom, a nyelv, a föld, a lét, a matematika, az irodalom, a művészet, a kultúrák, a műszakiak, a gépek, automatizmusok, rendszerek, statisztikák, analizációk, jövő kutatás, paradigma váltások és alternatív szemléletek.

Egy emberöltő is kevés lenne mindazok megismerésére, amire most vágyom...,mégis boldogan belefognék..., de egy emberöltő is kevés lenne, a megismeréshez szükséges anyagi háttér megteremtéséhez...amiben most épp vonaglok. Kiltástalan ördögi kör.

Folyton nyughatatlan benső éhségem rángat, csapongó módon, kapkodom morzsák után. Egy színházi előadás, egy művészeti kiállítás, egy 'Züricher Versicherungsmakler' képviselőjének tapasztalatai, egy főiskolástól kölcsönkapott szakkönyv, meg a régiek újralapozása, egy-egy nyitott rendezvény, előadás meghallgatása, matematikát tanító barátnő élménybeszámolói, és persze a szaklapok, az internet, no meg a kissé idejét múlt, 'könyvek tárainak' böngészése.
Morzsák, apró, íztelen, poros, száraz, de rágni kell, de mégiscsak valami, de mert ezek nélkül még kibírhatatlanabb lenne.

..szóval dolgozni kéne -mert hát ez a lényeg, ha kissé el is tértem a tárgytól-, valamit, ami nekem is jó, meg a munkáltatónak is, ahol el lehet hitetni ez közös érdek; sőt mi több, az álmaim netovábbja Tisztelt XY, hogy én az Önök cégénél gürizhessek ! Higyje el Mr X, ha engem felvesz, ezt a tehetséges, éjjel-nappal dolgozni akaró -rabszolga hajcsár se kell-, ötletektől szakadatlan izzó titánt, a világot is megváltja velem ! Csak próbáljon ki, az első menet ingyenes !

...hmm, ez kezdetnek nem is rossz...no fogjunk bele !