Az a magas lány, ott a táncolók között, éppen úgy vágatta ki a hátán a ruháját, mint Kinga azt a sárga kisestélyit, amiben akkor este jött el a teraszra. Táncolni akart, táncolni kellett vele, s csak jó félóra múlva pihentek meg a terasz korlátjánál, ahonnan a Balatonra lehetett látni, szabályszerű giccs volt a kép: holdfény, szikrázó víz, éjszakai vitorlások a kékesfehér tótükrön. "Maga belém nem szerelmes" -Kinga ezt nyugodtan mondta, félig kérdésként, félig úgy, ahogy az ember megállapít egy tényt. "Ezt miből gondolja?" -ezt kérdeztem, hiszen mégse tehettem meg, hogy elismerjem, nem vagyok szerelmes belé, nem magyarázhattam meg, hogy nagyon tetszik, kívánatos, üde, s akármerre keresgélnék, sehol se találnék más nőt, aki minden észok alapján ennyire megfelelne feleségnek az én helyzetemben. Azt se magyarázhattam meg, hogy az én koromban - csaknem harmincévesen - nincs értelme arra a mindent elsöprő érzelemre várni, ha eddig nem jött el. "Én se vagyok ám szerelmes, de ezt maga úgyis tudja. Mondja, van értelme, hogy elvegyen feleségül? Még mindent meggondolhatunk, van két napunk, visszacsinálhatjuk az egészet. Legfeljebb egy kis meglepetéssel szolgálunk a meghívottaknak. Pár percig bosszankodnak, hogy nincs esküvő, nincs lakodalom satöbbi. Szóval? Van értelme ilyen nagyon szerelem nélkül összeházasodni? Ne tévessze meg, hogy ilyen bolondozó hangon adom elő ezt a dolgot: annyi az egész, hogy nagyon komoly dolgokról nem tudok ünnepélyesen beszélni. De higgye el, iszonyú komolyan gondolom, amit mondtam..." "Azt hiszem, ki fogjuk bírni egymást, és ha minden jól megy, sokat segíthetünk egymásnak." "Nem is arra gondoltam, hogy ne becsülnénk meg egymást...Csak éppen...annyira keveset tudunk egymásról. Mit fog szólni hozzá, amikor megtudja, hogy nem vagyok szűz?" "Én se. Éppúgy nem lehet egy rosszalló szavam se, mintha egy elvált asszonyt vennék el feleségül. Még a szakmai cinizmusunkat se kell segítségül hívnom..." Kinga mosolygott, az éjszakai vitorlásokat nézte és tüzet adott. "Azt se tudom, sikerül-e majd a dolog, ha egy fedél alatt kell élnünk. Egy fedél alatt - jó kifejezés, nem? Azt hiszem, nem tudnám elviselni, ha féltékeny lenne. Az én foglalkozásom..." "Egyelőre a foglalkozásáról se tudok sokat. Tolmács, négy nyelven beszél, ennyit tudok." "Nos, akkor bővebben tájékoztatom: nem akármilyen tolmács vagyok, nem vállalok el akármilyen munkát. Ha előkelő külföldi vendégek jönnek, én a feleségük mellett tolmácsolok. Férfiakat csak kisérjenek mások... Egyet megígérhetek, Tibor: sohase fogom olyan helyzetbe hozni, hogy az én hibámból bárki felszarvazott férjnek tarthassa. Viszont arra sincs garancia, hogy akár a maga életében, akár az enyémben ne akadjon egyszer  vagy többször valaki.  Meg kellene agérnünk egymásnak, hogy ha ilyesmi előfordul, nagyon kulturáltan fogjuk csinálni: a másik ne vegye észre, mások se vegyék észre..." Akkor felötlött bennem, hogy idegennek kellene éreznem ezt a felfogást, arra is gondoltam, hogy megalázónak kellene éreznem a megalkuvásomat, amivel alávetem magam enenk az egyezségnek, aztán eszembe jutott, hogy vajon nem ez-e az ésszerű? Tulajdonjog a feleség felett? A feleség tulajdonjoga a férj felett? Bodor házassága éppen attól ment tönkre, hogy nem tudta elfojtai a feleségében ezt a tulajdonösztönt. Amikor azon őrjöngött a feleségének, hogy az asszony csak a látszatot akarja védeni, a lényeg nem is érdekelné, ha mások nem tudnának a valóságról, akkor mi fellengzősnek éreztük ezt az érvelést. "Hajlandó vállalni, Tibor, hogy mindig okos lesz önmagával szemben is, velem szemben is? Ha igen, akkor én is jó bajtársa leszek..."