Az avantgárd talán leghatásosabb irányzata az irodalomban a két világháború közt és a legkülönfélébb áttételeken keresztül azóta is ható szürrealizmus és konstruktivizmus. A konstruktivizmus a köznapi világra, az objektív tárgyra, a szürrealizmus inkább a szubjektív egyénre összpontosít. A konstruktivista irodalom alapegysége a mondat, tartópillére a szerkezet (a konstrukció latin szó, magyar jelentése szerkezet). A szürrealizmusnál ugyanezt a szerepet a kép és a képzettársítás tölti be. Hasonlóan a többi izmushoz, ez a két irányzat is más művészeti ágakkal együttesen, képzőművészeti műhelyek körül alakult ki, felhasználva, továbbformálva az előző mozgalmak eredményeit.
   A szürrealizmus (a francia sur-réalisme szó jelentése magyarul valóságfelettiség) elnevezése Apollinaietől származik. Az irányzat a dadaizmusból szakadt ki, vezéregyénisége, André Breton költő 1924-ben tette közzé alapelveit. A szürrealizmus egyik legfontosabb mozzanata, hogy a tudatalatti világára irányította a figyelmet. A szürrealisták a logikus-racionális világon felülemelkedve látomások és álomképek segítségével, a képzelet szabad csapongásával, a minden erkölcsi és esztétikai meggondolást kikapcsoló automatikus írással próbálták műveiket létrehozni. A szürrealisták alapélménye is a tér, az idő és az emberi személyiség viszonylagossága, az élet és az irodalom eltávolodása.
   Elméletük kialakulásában fontos szerepet játszottak a századelő tudományos felfedezései. Hatott rájuk is a fizikus Einstein relativitáselmélete és még közvetlenebbül a lélektanban korszakalkotó Freud munkássága. A híres bécsi orvos a tudatalatti tartalmak és a tdatos tevékenységek közötti kapcsolattal foglalkozott; 1900-ban jelent meg egyik legnépszerűbb könyve, az Álomfejtés.
   Freud a pszichoanalízis (lélekelemzés) kezdeményezője, elméletének óriási hatása van a században, elsősorban a művészekre, gondolkodókra - például József Attilára is. Freud maga is tanulmányozta a művészetet: elemzést írt Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényéről, alkotáslélektani szempontból foglalkozott Michelangelóval és Leonardóval; Thomas Mann-nal irodalomelméleti kérdésekről is levelezett.
   A szürrealizmus azonban nemcsak az ember belső világát, hanem vele párhuzamosan a külső világot is kutatta, s az egész irányzat múlhatatlan eredménye, hogy a kettő között kapcsolatot keresett. Breton a politika és a művészet nagy alakjaira hivatkozva fogalmazta meg a szürrealizmus cselekvést és álmot egyesíteni kívánó szellemét:

"Átalakítani a világot, mondotta Marx; Megváltoztatni az életet, mondotta Rimbaud: ez a két jelszó a mi szemünkben egy... Kell álmodozni, mondotta Lenin; Kell cselekedni; mondotta Goethe. A szürrealizmus soha nem akart mást, mint hogy ezt az ellentétet dialektikusan megoldja."

   A szürrealista ábrázolás terén az irodalomban és a képzőművészetben egyaránt a kép az uralkodó, amely azonban többnyire nem a hasonlóságból, hanem a különbözőségből indul ki. A különbözőségen alapuló szürrealista metaforát például az irányzat egyik ősének tekintett Lautréamont kijelentésével magyarázták:

"Olyan szép, mint egy varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a műtőasztalon."

   A szürrealizmus kedvelt módszere az elvont dolgok konkrét, tárgyias ábrázolása is, amelynek különféle alkalmazása fölfedezhető például Kafka és Babel írásaiban. Kafka képei a hideglelős szorongást és életidegenséget testesítik meg; az embertudatú féreg, a mészároskéssel gyilkoló cilinderes urak jeleneteit szürrealistának is nevezhetjük. És használhatjuk ezt a szót jelzői értelemben Babel képeinél is, azzal a kiegészítéssel, hogy az ő "szürrealizmusa" érzelmesebb, mint Kafkáé, egyszerre hideg és forró, fájdalmasan kiáltó, vagyis expresszív. Önmagában tehát (mint ez más irányzatoknál is tapasztalható) a szürrealizmus sem jelent értéket, és a szürrealista jelző is csak általános értelemben használható. - Jól érzékeltetik ezt azok a világszerte ismert nagy alkotók és alkotások is, amelyek valamiképpen kapcsolatban vannak a szürrealizmussal.

Ahány művész, annyi szürrealizmus, és a kiemelkedő művek nem is szoríthatók be egyetlen izmus sablonjába. 

A festészetben például Picasso, Klee vagy Kandinszkij is kapcsolódik a szürrealizmushoz, de ha csak ezzel jelelmeznénk őket, éppen úgy tévednénk, mintha azt mondanók: absztrakt festők.

A szobrászatban  Giacometti vagy Henry Moore műveiről is csak általános értelemben tájékoztat a "szürrealista" megjelölés, és mennyire különbözik egymástól a szürrealista Miro és a Babellel nemcsak orosz származása, élményei, hanem költőisége, látásmódja miatt is rokon Chagall festészete.
  

A szürrealizmus külső és belső világot egyszerre felszabadító, dialektikus törekvése, szabadságvágya, vonzódása a csodálatoshoz, az álom és a tett egyesítésének szándéka sok maradandó, máig ható és ma is alakuló értékkel, módszerrel alakította a művészetet. A mozgalom széthullt, de a szürrealizmus él, és nemcsak olyan eredetileg és "tisztán" szürrealista művekben, mint amilyenek például Garcia Lorca, Éluard vagy Aragon szürrealista versei, hanem több-kevesebb áttétellel számlálhatatlanul sok, ma is dolgozó művész alkotásában. A mozgalom ma már történelmi érdekesség inkább, de a nagy művek a korabeli valóságot is őrizve: halhatatlanok.

Mi is a controlling?

 A controlling a szervezetek belső irányítási rendszerének kiemelt alrendszere, amely az irányítás, vezetés funkciói közül a tervezést, a terv-tény adatok összevetését, eltéréselemzést, és ellenőrzést végez. Információt szolgáltat, döntés előkészítési feladatokat lát el, és segédeszközt ad a vezetés számára a környezeti változások dinamikus követéséhez.

A controlling szemlélet a cél-orientáltságot, a költség-orientáltságot, valamint a szűk keresztmetszetet vizsgálja a jelenben a vállalat jövőjére irányulóan.

A controller egy interdiszciplináris tudásanyaggal felfegyverzett munkatárs, aki a vállalati folyamatokat átlátja és a jobbítás szándékával mér, elemez, és javaslatot tesz, közvetlenül a vezető felé. A vezető felelőssége, hogy ezeket a -például hatékonyságnövelő- javaslatokat hogyan fogadja meg.

A controlling eszközrendszer is egyben a vezető kezében, amely a tervezés, a terv- tényelemzést és az információkezelést is magában foglalja. A controlling tehát eszközöket, elemzési módszereket ad a vezetés kezébe. A jó controlling tevékenység egy (vállalati) iránytűnek is felfogható.

A mutatószámrendszerek világosan mutatják vállalatunk teljesítményét, a költségcontrolling segítségével megtervezhetjük és terv-tény eltéréselemzéssel vizsgálhatjuk a vállalati büdzsé megvalósulását.

A növekvő ár, illetve költség verseny nyomása miatt egyre fontosabb tudni, hogy a közvetlen költségeken kívül milyen további közvetett költségek terhelik a vállalat által előállított termékeket vagy az értékesített szolgáltatásokat.

A controlling eszközök alkalmazása elősegítheti a hatékonyabb működést. A pontos, részköltség számításon alapuló eljárások segítségével a vállalat rejtett tartalékai feltárhatóak.

A Controlling feladata a megfelelő információ biztosítása a top menedzsment, a középvezetés és a költséghelyi vezetés számára!

- A menedzsment támogatása üzemgazdasági eszközökkel

- Eltérések felfedése, elemzése, okok feltárása

- Javaslattétel a szükséges intézkedésekre

- A műszaki és a gazdasági területek közötti kommunikáció megteremtése