Lux Elvira
Popper Péter
Ranschburg Jenő
Tari Annamária

Öröm, fájdalom, tabu
Boldogság és keserűség a szexben (részlet)

 

Milyen lesz az a világ, ahol tényleg elválik az érzelem a testiségtől? Elképzelni sem tudom. De hogy efelé tartunk, az biztos.

 

 

Egyelőre még nagy az öröm, a propaganda: nincs impotens férfi, nincs frigid nő, nem is lesz, hisz az egész egy tablettán múlik. De a dolog érzelmi része lassan elsüllyed, és eltűnik valami irreális távolságba. És bizony ez az érzelemnélküliség itt van a nyakunkon.

Az ember mindennapi élete tulajdonképpen vándorlás két pokoli, de mindenképpen ijesztő végpont között. Mert az ember úgy van ezzel, hogy van benne egy hatalmas vágy, hogy tartozzon valakihez, hogy ne legyen magányos. Beépülni egy másik ember életébe, és ő épüljön be az övébe. A MI! Nem a TE meg ÉN, hanem a MI felé vágyódik az ember. És ez nem csak szerelem lehet. De ez a MI nagyon közel jön, az ember beépül egy közösségbe, egy másik emberbe, és jön a rémület, hogy jaj, mi lesz velem? Énvelem, az ÉN-emmel. És meg lehet figyelni, hogy az ember ilyen nagy beolvadási kísérlet után elkezd hidegülni. Elkezd távolodni. És elkezd a másik végpont felé menni, ahol csak a magány, az egyedüllét, a semmi található. És annak a hidegsége az embert nagyon megcsapja. És ha megcsapja, akkor megy visszafelé, és keresi, hová tartozhatna.

 

 

Igen, az egész lét egy ilyen ingajárat, hogy ha már nagyon forró, kihúzódik egy hidegebb szférába, és ha nagyon hideg, akkor a melegebbe. És ezzel el is telik az ember élete...

 

Republic-Engedj közelebb

Könyv elérhetősége:
 

• könyvtárakban
• Libri
• Mesterkurzus DVD

CV-ket, önéletrajzokat kellenne írnom, szerkesztenem, elküldenem...

...tudom...igen tudom, hogy ezt kell, és azt is, hogy ez az én hasznomra fog válni, mert könnyedén elképzelem, mennyivel jobb lesz egy másik helyen, jobb fizetés, lendületes társaság, értelmes vezetőség, új, színesebb környezet, netán közelebb is az otthonomhoz, csupa szép és jó dolog aminek az eléréséhez talán semmi mást nem kell tennem, csak megpróbálni, élni a lehetőséggel.
...és mégse megy...vagy legalábbis, olyan nehezen, mintha egy súlyos operációra készülnék...félve, szorongva, idegesen, fáradtan, életuntan, befordulva, 'bár ne kellenne'-gondolatokkal...mintha csak a májamat, szívemet, agyamat műtenék -amely elkerülhetetlen, amely életmentő, amely egyszerűen muszáj, mert kell, mert nincs más választás - és bármennyire is optimistán próbálok hozzá állni és felkészülni, minduntalan megrohamoznak a fájó, nehéz gondolatok is: mi lesz, ha nem kelek fel többet ?

... mi lesz ha már örökre belefáradtam?..ha már soha nem nyerem vissza a lendületem ?..ha már csak én is a hó végén kiadott fizetés miatt fogok letudni napi 8 órát?

Reggel, ahogy a forró, illatozó, bögrényi kávémat kortyolgatva ébredeztem, öntudatlan, amolyan ábrándos módon, képzelődve tört elő a gondolat: mihez kezdenék ha sok pénzem lenne ? ...és szinte már a kérdés feltevés ugyanazon pillanatában -mintha valamiképp a kávét nem is a gyomromba, hanem a lelkembe öntöttem volna, amely kellemes melegséggel és szikraként ért, izzó éberséggel töltötte ki bensőmet-, vágtam rá a választ...tanulnék.

Tanulnék, nyelvet, bölcsészetet, tudományt, mindent és mindent, mert minden érdekel.
Az ember, az élet, a társadalom, a nyelv, a föld, a lét, a matematika, az irodalom, a művészet, a kultúrák, a műszakiak, a gépek, automatizmusok, rendszerek, statisztikák, analizációk, jövő kutatás, paradigma váltások és alternatív szemléletek.

Egy emberöltő is kevés lenne mindazok megismerésére, amire most vágyom...,mégis boldogan belefognék..., de egy emberöltő is kevés lenne, a megismeréshez szükséges anyagi háttér megteremtéséhez...amiben most épp vonaglok. Kiltástalan ördögi kör.

Folyton nyughatatlan benső éhségem rángat, csapongó módon, kapkodom morzsák után. Egy színházi előadás, egy művészeti kiállítás, egy 'Züricher Versicherungsmakler' képviselőjének tapasztalatai, egy főiskolástól kölcsönkapott szakkönyv, meg a régiek újralapozása, egy-egy nyitott rendezvény, előadás meghallgatása, matematikát tanító barátnő élménybeszámolói, és persze a szaklapok, az internet, no meg a kissé idejét múlt, 'könyvek tárainak' böngészése.
Morzsák, apró, íztelen, poros, száraz, de rágni kell, de mégiscsak valami, de mert ezek nélkül még kibírhatatlanabb lenne.

..szóval dolgozni kéne -mert hát ez a lényeg, ha kissé el is tértem a tárgytól-, valamit, ami nekem is jó, meg a munkáltatónak is, ahol el lehet hitetni ez közös érdek; sőt mi több, az álmaim netovábbja Tisztelt XY, hogy én az Önök cégénél gürizhessek ! Higyje el Mr X, ha engem felvesz, ezt a tehetséges, éjjel-nappal dolgozni akaró -rabszolga hajcsár se kell-, ötletektől szakadatlan izzó titánt, a világot is megváltja velem ! Csak próbáljon ki, az első menet ingyenes !

...hmm, ez kezdetnek nem is rossz...no fogjunk bele !