Baktay Miklós
Baktay Zelka
Csernus Imre
Kalo Jenő
Popper Péter

Boldogtalan kapcsolatok:

döntés, felelősség, gyávaság

Az igazi szeretet a másikat úgy fogadja el, ahogy van, nem akar rajta uralkodni, vagy ha mindenáron a fejlődés szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor egy valamirevaló társas kapcsolatban kölcsönösen segítik egymást, hogy mindkét ember identitása egyformán fejlődjön, mindkét ember társadalmi és egyéni életbeli küldetése megvalósuljon és kiteljesedjen.

Az igazi kapcsolatban a legfontosabb a nyitottság, a másik ember tisztelete, elfogadása, az iránta érzett szolidaritás, és a helyzethez mérten a megfelelő felelősségvállalás. Nem az a kérdés, hogy szükséges-e egymás miatt kompromisszumot kötnünk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e magunkat is képviselni, és nem áldozatként megélni a kompromisszumokat.

Azt a példát szoktam használni az előadásaim során, hogy ha egy kapcsolatot egy kályhában lobogó tűzhöz hasonlítunk, akkor a kályhában csak addig lobog majd a tűz, míg van benne éghető anyag. Lefordítva úgy fogalmazhatunk, hogy egy párkapcsolatra is kell energiát szentelni, és mindkét embernek szükséges a "kályhát" raknia. Ha csk az egyik fél rakja, elöbb-utóbb áldozatnak érzi majd magát, míg a másik egyre inkább bűntudattal szemléli a helyzetet, és máris fölé- és alárendelt szituációról beszélhetünk. ez egy igazi kapcsolatban nem lehetséges, mert a fölé- és alárendeltség függőséget hoz létre, és nem a kölcsönös megbecsülésen alapszik.

Ha igazi szeretetről beszélünk, az áldozat szó nem értelmezhető. Ha a másikért hozok kompromisszumot, és azt szeretetből teszem, az nem áldozat. Ha úgy élem meg, hogy áldozat, akkor nem szeretetből hoztam a döntést, és valamilyen szempontból elfelejtkeztem magamról és a saját életem lényegéről.

 

www.mesterkurzus.com

Lux Elvira
Popper Péter
Ranschburg Jenő
Tari Annamária

Öröm, fájdalom, tabu
Boldogság és keserűség a szexben (részlet)

 

Milyen lesz az a világ, ahol tényleg elválik az érzelem a testiségtől? Elképzelni sem tudom. De hogy efelé tartunk, az biztos.

 

 

Egyelőre még nagy az öröm, a propaganda: nincs impotens férfi, nincs frigid nő, nem is lesz, hisz az egész egy tablettán múlik. De a dolog érzelmi része lassan elsüllyed, és eltűnik valami irreális távolságba. És bizony ez az érzelemnélküliség itt van a nyakunkon.

Az ember mindennapi élete tulajdonképpen vándorlás két pokoli, de mindenképpen ijesztő végpont között. Mert az ember úgy van ezzel, hogy van benne egy hatalmas vágy, hogy tartozzon valakihez, hogy ne legyen magányos. Beépülni egy másik ember életébe, és ő épüljön be az övébe. A MI! Nem a TE meg ÉN, hanem a MI felé vágyódik az ember. És ez nem csak szerelem lehet. De ez a MI nagyon közel jön, az ember beépül egy közösségbe, egy másik emberbe, és jön a rémület, hogy jaj, mi lesz velem? Énvelem, az ÉN-emmel. És meg lehet figyelni, hogy az ember ilyen nagy beolvadási kísérlet után elkezd hidegülni. Elkezd távolodni. És elkezd a másik végpont felé menni, ahol csak a magány, az egyedüllét, a semmi található. És annak a hidegsége az embert nagyon megcsapja. És ha megcsapja, akkor megy visszafelé, és keresi, hová tartozhatna.

 

 

Igen, az egész lét egy ilyen ingajárat, hogy ha már nagyon forró, kihúzódik egy hidegebb szférába, és ha nagyon hideg, akkor a melegebbe. És ezzel el is telik az ember élete...

 

Republic-Engedj közelebb

Könyv elérhetősége:
 

• könyvtárakban
• Libri
• Mesterkurzus DVD

...festegess csak..., kíváncsian várom..., zöld ..narancs..kék..netán egyedi színvilág lesz ?

..meg a "manó" is jó - még nem is mondtam-, pedig nagyon tetszik :) tudod a youtube...

...ami engem illet, most épp furán vagyok...egy srácon gondolkodom...valamiért nagyon bejön...pedig semmi "nem jó benne"...nem értem magam, most az egyszer tényleg nem...

 ...egy láncdohányos, cinikus-őszinte, igazi lúzer srác, aki -csak azért is- kerékpárral tüntet az autómonopólium ellen..., albérlettel a lakáshitel ellen, ...lustasággal a munkamánia ellen...és ráad teszi ezt 171 cm magabiztosan őszinte kiállással....

..mondd, meg lehet ezt magyarázni ?

... Van ilyen ?....

Vagy talán csak a mérhetetlen szabadsága vonzz annyira...

...esetleg mert visszatükrözi egy korábbi szerelem szép emlékeit?... 

Az a magas lány, ott a táncolók között, éppen úgy vágatta ki a hátán a ruháját, mint Kinga azt a sárga kisestélyit, amiben akkor este jött el a teraszra. Táncolni akart, táncolni kellett vele, s csak jó félóra múlva pihentek meg a terasz korlátjánál, ahonnan a Balatonra lehetett látni, szabályszerű giccs volt a kép: holdfény, szikrázó víz, éjszakai vitorlások a kékesfehér tótükrön. "Maga belém nem szerelmes" -Kinga ezt nyugodtan mondta, félig kérdésként, félig úgy, ahogy az ember megállapít egy tényt. "Ezt miből gondolja?" -ezt kérdeztem, hiszen mégse tehettem meg, hogy elismerjem, nem vagyok szerelmes belé, nem magyarázhattam meg, hogy nagyon tetszik, kívánatos, üde, s akármerre keresgélnék, sehol se találnék más nőt, aki minden észok alapján ennyire megfelelne feleségnek az én helyzetemben. Azt se magyarázhattam meg, hogy az én koromban - csaknem harmincévesen - nincs értelme arra a mindent elsöprő érzelemre várni, ha eddig nem jött el. "Én se vagyok ám szerelmes, de ezt maga úgyis tudja. Mondja, van értelme, hogy elvegyen feleségül? Még mindent meggondolhatunk, van két napunk, visszacsinálhatjuk az egészet. Legfeljebb egy kis meglepetéssel szolgálunk a meghívottaknak. Pár percig bosszankodnak, hogy nincs esküvő, nincs lakodalom satöbbi. Szóval? Van értelme ilyen nagyon szerelem nélkül összeházasodni? Ne tévessze meg, hogy ilyen bolondozó hangon adom elő ezt a dolgot: annyi az egész, hogy nagyon komoly dolgokról nem tudok ünnepélyesen beszélni. De higgye el, iszonyú komolyan gondolom, amit mondtam..." "Azt hiszem, ki fogjuk bírni egymást, és ha minden jól megy, sokat segíthetünk egymásnak." "Nem is arra gondoltam, hogy ne becsülnénk meg egymást...Csak éppen...annyira keveset tudunk egymásról. Mit fog szólni hozzá, amikor megtudja, hogy nem vagyok szűz?" "Én se. Éppúgy nem lehet egy rosszalló szavam se, mintha egy elvált asszonyt vennék el feleségül. Még a szakmai cinizmusunkat se kell segítségül hívnom..." Kinga mosolygott, az éjszakai vitorlásokat nézte és tüzet adott. "Azt se tudom, sikerül-e majd a dolog, ha egy fedél alatt kell élnünk. Egy fedél alatt - jó kifejezés, nem? Azt hiszem, nem tudnám elviselni, ha féltékeny lenne. Az én foglalkozásom..." "Egyelőre a foglalkozásáról se tudok sokat. Tolmács, négy nyelven beszél, ennyit tudok." "Nos, akkor bővebben tájékoztatom: nem akármilyen tolmács vagyok, nem vállalok el akármilyen munkát. Ha előkelő külföldi vendégek jönnek, én a feleségük mellett tolmácsolok. Férfiakat csak kisérjenek mások... Egyet megígérhetek, Tibor: sohase fogom olyan helyzetbe hozni, hogy az én hibámból bárki felszarvazott férjnek tarthassa. Viszont arra sincs garancia, hogy akár a maga életében, akár az enyémben ne akadjon egyszer  vagy többször valaki.  Meg kellene agérnünk egymásnak, hogy ha ilyesmi előfordul, nagyon kulturáltan fogjuk csinálni: a másik ne vegye észre, mások se vegyék észre..." Akkor felötlött bennem, hogy idegennek kellene éreznem ezt a felfogást, arra is gondoltam, hogy megalázónak kellene éreznem a megalkuvásomat, amivel alávetem magam enenk az egyezségnek, aztán eszembe jutott, hogy vajon nem ez-e az ésszerű? Tulajdonjog a feleség felett? A feleség tulajdonjoga a férj felett? Bodor házassága éppen attól ment tönkre, hogy nem tudta elfojtai a feleségében ezt a tulajdonösztönt. Amikor azon őrjöngött a feleségének, hogy az asszony csak a látszatot akarja védeni, a lényeg nem is érdekelné, ha mások nem tudnának a valóságról, akkor mi fellengzősnek éreztük ezt az érvelést. "Hajlandó vállalni, Tibor, hogy mindig okos lesz önmagával szemben is, velem szemben is? Ha igen, akkor én is jó bajtársa leszek..."