Ritkán nézek Tv-t, nincs időm, nincs mit, ilyesmi. Ha igen, akkor is sokszor inkább, történelmi, dokumentumfilmet, vagy tudományos-discovery-félét szivesebben, de ezeket is gyakran ismétlik, illetve még ezen műsorok esetében is vannak "túlkapások", elferdítések, nem teljes igazságok..stb, érthető mire gondolok.

Ma jó napom volt, találtam egy érdekes műsort:

Együtt az ellenséggel
Német dokumentumfilm-sorozat, 2008.

Leírás:
Mindkét, úgy a megszállók, mint a leigázottak oldaláról a szemtanúk és történészek gondosan összeválogatott elbeszéléseinek ötvözésével ez a dokumentumfilm egy új képet alkot a háború utáni Németország életéről. Egy időszak, 1945-től a szövetségesek megszállásától a két német állam 1949-es megalapításáig, mely nem csak segített a mai Németország megformálásában, hanem a világ többi részére is alapos hatást gyakorolt. Történészek egy új generációja, akik hozzáférnek a közelmúltban kiadott archivált információkhoz, és a hajlandóság, hogy részt vegyenek egy nyílt beszélgetésen, figyelemre méltó mélységű áttekintést nyújt ezekről a történelmi eseményekről.

Érdekes, tanulságos, hiteles és nem utolsó sorban gondolatébresztő.
(Nem vagyok történész, csak amolyan közember - jó adag kíváncsisággal, és rengeteg kérdéssel, amikre válaszokat keresek.)

Vagyis érdekes... látni a feleket, ahogy megélték a történelmet, és ahogy most visszatekintenek...több oldalról is. Ezeket az elbeszélések -érthető módon -kimaradtak a történelem könyvekből, órákról,..., pedig mennyire fontosak. Nem csupán harcoló- a jók és gonoszok-, szintjén megérteni, ki-kit ölt, hogyan és mikor.
És persze a háború után született generáció, már az anyatejjel szívta magába, hogy az amcsik a jók, a felmentő sereg, a németek meg csak ölni képesek, meg háborút szítani. Mi már az általános iskola 8. osztályában is a leghatározottabban állítottuk, hogy nem engedtük volna a nácikat hatalomra juttatni; meg ha én lettem volna ott, simán kinyírom azt a mitugrász Hitlert, csak mert volna megszólalni; na persze az amcsik a coca-colával simán gatyába rázták a németeket, épp csak azt nem értettük gyerekfejjel, miért vártak a belépéssel olyan sokáig. Minden olyan egyszerű, fekete-fehér már-már bagatell.
Na persze, arról nem is beszélve, hogy mi már akkor is tudtuk, hogy kinek az oldalán kellett volna állnunk és azóta is szomorúan értetlenkedtünk azon, hogy mi akik ezt 14 évesen is világosan láttuk, az akkori nagyon-okos felnőttek miért nem ?

Nem, nem szándékom, politikai platformokat indítani, vannak erre nálam sokkal komolyabb, érettebb, történészibb, nagyhangúbb emberek, meghagyom ezt nekik, éljenek vele.
Az én gondolataim egy kicsit mindig tovább lépnek, újabb és újabb kérdések felé; most is inkább ezt teszem.

Mert milyen lenne a mai világ, ha
- Isten nem fordul saját teremtménye az ember ellen, s nemcsak Noé családja marad fenn, de az óriások is, kik fél-isteneket nemzettek szép hajú nőkbe szerelmesedve ?
- Ha megmarad a földön a közös nyelv, mert nincs a Bábeli zűrzavar, s anyanyelvén értené ma ki-ki egymást ?
- Ha mégsem születik meg Izsák, vagy megszületik, de lesújt rá Ábrahám mielőtt meghallja a megállj szót; s Ismael örökli az ígéret földjét ?
- Ha Heródesnek sikerül megölnie a gyermek Jézust; vajon lennének-e olyan szavaink a lexikonokban: Kereszténység, Pápaság, Szűz Mária ? S vajon, akkor is gyűlölnék-e a keresztények a zsidókat; vagy akkor másra fognák ?
- Ha Kolumbusz helyett az Indiánok hódították volna meg Európát; s a mai történelemkönyvek minket említenének, mint tudatlan bennszülöttek ?
- Ha nincsenek szüfrazsettek és francia forradalom, vajon lenne ma egyenlő szavazati joga a nőknek ?
- Ha Afrikában is kontinentális éghajlat lenne, kifejlődhetett volna olyan, vagy olyanabb szinten a civilizáció, mint Európában ?

... és hogy visszakanyarodjak a témám legelejéhez, még egy kérdés:

- Ha a szovjetek nem támadnak a németekre keletről, elég lett volna a nyugati szövetségesek hadereje? Ez esetben lett volna német kapituláció 1945. május 08-án ?