Reggel buszon utazó emberek, sorra emlegetve, "végre péntek van", csevegve, megkönnyebűlten, könnyedén álmodtak meleg nyári hétvégéről...gyötrelmes, fájó, értelmetlen hétvége lett...kérdésekkel teli, megmagyarázhatatlan.
...azonnali felmondások..."átszervezés" mondták....52 ember... ha ember még ?...munkanélkül maradt családapák...aggódó hitelesek....értelmét vesztett ledolgozott hosszú órákkal fejükben...miért ???!!
Miért pont ők , kik hajnal-éjjel, éhbérért dolgoztak? Miért így, kegyetlenül, meggondolatlan azonnal ? S miért épp most, mikor mindenki nyaral, pihen, családjával gondtalan? Miért, miért, miért ???
Mondják "egy ember mindent átvészel, edzettebb lesz, csak megkell tanulni felállni".
"Csak írd alá a papírt, hogy hétfőtöl minimálbérért dolgozol, itt ni"...s már mutatja is a 3 oldalas szerződés legalját, öltönyben, nyakkendőben, kisimult arccal..."persze ha nem, akkor hétfőtöl nem kell jönnöd dolgozni, eldöntheted"... s az egyszerű ember, kinek eszébe jut családja, fia az a nagy lókötő, persze hogy kihúzott már megint egy ezrest reggel a zsebéből " apu csak leugrunk a Bandihoz a sarokra csocsózni egyet, kéne egy kis zsé !" mondta s már el is tünt... a lánya aki arról álmodik, hogy egyszer még nagy művész lesz, rajzol, fest, fáradhatatlan, s iskolába vágyik, művészibe, meg magántanárhoz "apu a Viki is jár a festőre, és nem is kerül sokba, kérlek, úgy szeretném !" néz rá nagy könyörgő szemekkel...
"khmm..nem hallotta, csak írja alá itt...most nincs idő, majd otthon elolvassa, higgye el, az ügyvéd mindent átnézett, mi senkit nem csapunk be...szóval ? Marad vagy megy ?"
52 ember eldöntötte...19 maradt.
 

Bruchko , vagyis Bruce Olson becenevén. 19 évesen, szülei akarata ellenére nekivágott a nagyvilágnak, hogy misszionáriusként segítsen ott ahol tud. Egy dél-amerikai őserdőben, egy megközelíthetetlen, gyilkos törzsben a motilone indiánok között telepedett le, átélve fogságot, kínzásokat, magányt, betegséget. Megtanulta a nyelvüket, befogadták, része lett a törzs életének, mindennapjainak. Ő pedig bevezette őket a legalapvetőbb egészségügyi rendszabályokba, mezőgazdaságba és megtanította őket kulturális örökségük megőrzésének fontosságára.
Brucko egy példakép, hisz a városi dzsungel is tele van vad "indiánokkal", emberekkel , kik mellettünk mennek el az utcán, élik le életüket sokszor észrevétlen...épp csak figyelni kell, rájuk nézni, meghallani őket, s elmondani mindazt amire talán ők nem képesek, mert nem tudják a hogyant...majd adni kell, új képeket, ízeket, érzéseket; formálni, alakítani, megérlelni... s az ember már nem is kívülálló, hanem része valaminek, része a városnak, a nyüzsgésnek...beleolvadva, valamiképp úgy mint ők, s valamiképp mégis máshogyan.

http://www.bruceolson.com