Barátság -barátkozás
2009.12.22. 21:46
Barátság
Ezernyi gondolat és kérdésözön cikázik most e szó leírásakor fejemben.
Vajon mit jelent? Mitől alakul ki ? Kik között ? És egyáltalán mitől létezik, vagy mitől marad fenn?
Mi kell ahhoz, hogy két ember, akik talán külön-külön képesek kiegyensúlyozottan kapcsolatot teremteni másokkal -akár egy szomszéddal, kollégával, ismerőssel-, képesek legyenek barátságot kialakítani?
Vajon a mai társadalom fiatal felnőttjei, értik-e egyáltalán, avagy ugyanazt értik-e a szó jelentésében; barátság?
Mi van akkor, ha két különböző háttérből szocializálódott egyén, szimplán nem is ugyanazt véli érteni eme szó jelentésében? És ha így az adott szó jelentésbeli különbségéből, a két egyén egészen eltérő képet alkot, virtualizál maga elé? Vajon képes-e ettől az eltéréstől, hozzáállásbeli különbségből adódóan, mégis barátság kialakulni ? Vagy már eleve kudarcra ítéltetett?
..és van értelme ilyenkor bármelyik félt is hibáztatni, ha az alapokat nélkülöző kapcsolat egyik pillanatról a másikra, szinte kártyavárként dől össze?
Azt gondolom, annyira általános az a felfogás, miszerint "mindenki tudja mit jelent a barátság", vagy "mit takar az azt adó mindennapi viselkedés", "mit adnak és kapnak a barátok egymástól", hogy igazán talán senki nem is kérdezi meg, beszéli meg a "barátjával" ő mit is ért ez alatt.
Vegyünk egy példát:
Ha mondjuk az egyik fél, lelkileg nagyon megviselt -mert esetleg épp Karácsony előtt azzal a telefonhívással szomorították el, hogy nem őt vették fel a megpályázott állásra-, és bár megpróbál ezzel egymaga megbirkózni - mert talán szégyenli még a barát előtt is bevallani a sikertelenségnek a kudarcát-, épp csak szeretne találkozni vele, megbeszélni egy lehetőséget egy esti beszélgetésre, -amolyan hátha majd személyesen, úgy könnyebb lenne-, vajon ennek a félnek hogyan kellene reagálnia a "jöhetsz, de most sok dolgom van" -válaszra?
Hiszen ő is barát, neki legalább annyira megértőnek kell lennie, hisz nyilván tudja, maga-magától is, az elfoglaltság válasza a valóságot fedi, tényleg sok dolga van...
..s mégis, hát nem a bajban lehet leginkább egy baráthoz fordulni ?
Ki toleráljon kit ebben az esetben?
S mikor már elindult a lavina, halmozódnak a félreértések, gyűlik a fájdalom, a már amúgy is megviselt lélekben, hogyan és kinek kell feladnia önnön érveit? Melyik fél képes vagy akar még baráti jobbot nyújtani, amikor már rég összekuszálódtak a dolgok, s már senki sem érti tisztán,miből is indult ki a félreértés?
S vajon manapság, a mai modern-fogyasztói-rohanó-stresszes társadalomban, van-e még idő, lehetőség, "igazi", s nem "érdek" alapú barátság kialakítására és fenntartására?
Vagy mindez már csak egy múltból kiinduló emlék illúziója lehet? Amolyan gyerekkorban még regényből olvasott, filmen látott barátság álma, szemben a küzdelmes és siralmas valósággal?
S mit mondjon az a fél, aki belefárad, akinek elfogy az ereje a további küzdelmekhez? S mit mond a barát erre? -megértelek ?
....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek