Tavaly, nyár vége felé ismerkedtem meg egy érdekes -az én szemszögemből tekintve-, nagyon szabadon élő, elismert, művész emberrel, Tiborral. Ahogy az írva vagyon, a gyors fellángolás, szerelemszerű, közvetlen, éljünk egymásnak, határok nélkül -szabadon kapcsolat, amilyen hirtelen kibontakozott olyan hamar véget is ért.

...ahogy az írva vagyon...de miért is ?

Lehet, hogy ez csak az én megítélésem, mert tény, hogy azóta is sokat gondolkodtam-gondolkodom az oly gyorsan tovatűnő hónap történésein, próbálva megérteni, tanulni belőle, de azt már szinte biztosan érzem, tudom, hogy csak idő kérdése és mindenképp véget ért volna.

Bár ő igazi művész, én meg csak művészet kedvelő, én racionális, ő pedig a racionalitással szimpatizáló, nem épp egyforma, s mégis egyvalamiben azonosan gondolkodó ember, mert mindketten alapvetőnek, egyértelműnek tartottuk, tartjuk az ember szabadságához, önálló életéhez való jogát akkor is ha kapcsolatban él.
Mindketten tettük a magunk dolgát, ki-ki abban a korábbról jól bevállt, megszokott mederben, ahogy anakelötte, időnként megbeszéltük és kikértük a másik, mint kivülállónak véleményét, tanácsát a magunk problémáira, sőt nemegyszer használtuk is egymás ötleteit. A kapcsolódás, találkozás, együttlét kérdését pedig úgy ahogy van szimplán a spontanitásra bíztuk. Amolyan, amikor van kedvünk, amikor ráérünk, amikor úgy adódik módon, telefon, sms, e-mail, vagy akár -csak épp erre jártam, beugrok hozzád-, igazán minden szóba jöhetett, ha épp úgy éreztük szeretnénk elérni, látni egymást - elméletileg.

S épp itt, ezen a szón van a hangsúly: elméletileg.

Megbeszéltük, tudtuk, megegyeztünk, őszintén, senki sem álltatva a másikat, így lesz a legjobb. Talán a hétköznapokban gyakrabban, elvétve a hétvégéken is működött, spontánnak tűnő módon (!). 
Mert bár ő volt a szabadabb, szabad foglalkozásúbb, munkahelyhez nem kötött, mégis kettőnk közül én voltam az alkalmazkodóbb.

Ha ő hívott -ráérsz este ? beugorhatok hozzád ? van egy kis időd ? otthon vagy ?-, rendszerint bármi más is lett volna az őszinte válasz, gyorsan átgondoltam, mi mást terveztem aznapra és úgy hirtelen gondolatsebességgel töröltem is, csakhogy Vele lehessek. Ha én hívtam - szabad vagy, vagy dolgozol épp ? otthon vagy ? találkozhatunk ? -, több-kevesebb eséllyel volt csak igen a válasz, mert -s ezt még nem említettem -, neki volt már egy megszületett és egy születendő gyermeke, más-más anyától, külön élve-, s vajon melyik női szív nem értené meg azt a választ -ne haragudj, ma nem érek rá, átugrok a fiamhoz, vettem neki egy aranyos játékot, de holnap talán, majd megbeszéljük-. Ha ő hívott - dolgozol még ? Ó de kár, most pont lett volna néhány órám.. -, nem maradt el a várható válasz - persze, értem, megbeszélem a főnökömmel, biztos elenged, egy óra múlva ott vagyok...stb.

S bár megbeszéltük, hogy nem fixálunk le randikat, majd ahogy ki-ki ráér, amolyan spontán, szabadon, vajon tévedek ha azt gondolom, így utólag, hogy ez mégsem volt az?
S vajon, az elmélet képes a gyakorlatban is működni ? Rögtön hozzáfűve: anélkül, hogy csorbítanánk a másik fél egyenlőségét ?
Ha két ember, külön élve, különböző foglalkozásokban, területekben mozogva, úgy dönt, spontán fog csak találkozni egymással, megélhető az sikeresen, hogy ne csak havi, két havi alkalommal hozza össze őket a véletlen ?

..igen, szándékosan írtam ezt a szót: véletlen...

Mert ha adott a kapcsolat, tegyük fel, két ember megkedveli egymást, miért épp a véletlen az amire találkozásaikhoz alapoznak ?

Nem én sem tudom mindenre a választ, de keresem, átgondolom, nyitott vagyok a megértésre. S bár továbbra is az a határozott álláspontom, hogy a két félnek nem szabad "megfojtania egymást", csüngeni a másikon, betervezni a másik életét, szabadidejét..stb. azért az egyik félnek időnként engednie kell, mégha véletlennek tűnően is -persze, épp ráérek- ahhoz, hogy a spontán találkozókra valóban, s ne csak véletlenül, lehetőség is adódjon.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.