... How are You ? Wie geht's Dir ? Comment allez-vous ? Kuinka voit? מה שלומך?

 ...és még sorolhatnám számtalan nyelven, mert a világ minden nyelvén ismerik. Csak egy kérdés, lényegretörő, egyszerű, félre nem érthető, pusztán 2-3 szó, nem több...és mégis milyen fontos szavak ezek.
Nincs találkozó, legyen az akár épp összefutó szomszéd vagy régi jólismert barát, ismerőst megcsörgető telefonhívás, sms vagy e-mail váltás, ahol fel ne tennék, ahol írva vagy mondva elő ne fordulna ez az egyszerű kérdés.

...és olyan ember sincs akinek jól ne esne...

Leírni is nehéz, milyen sokat jelent,..., máris mennyivel más lesz a hangulat egy megbeszélésen, ha a főnök őszintén várva a választ megkérdezi beosztottját - Hogy vagy Ági? Minden rendben ? - vagy amikor a nehéz helyzetű cégnél  a kollégák kezdik ezzel a reggelt -Mesélj hogy vagy ? -és leülnek melléd, hogy a válaszodat meghallgassák. Aztán a napi nehézségek közt egyszercsak telefon csörög rád, ismerős hív, s azzal, kezdi -Szia, épp csak felhívtalak, hogy megkérdezzem mi van veled ? Jól vagy ?..és már folyik is a beszélgetés, könnyedén, kellemesen;  letéve pedig a telefont, felfrissült lélekkel, még a hívás elötti nehéz feladatok is, hirtelen egyszerűvé, átláthatóvá, megoldhatóvá válnak.

...és ez az a kérdés, amit külföldön járva, vagy épp idehaza külföldieket vendégelve, biztos megkérdeznek, megkérdezünk egymástól,- és a te nyelveden (magyarul, finnül, flamandul, japánul) hogy mondjátok azt: Hogy vagy ?... és ez az a két szó, amibe a külföldieknek mindig beletörik a nyelvük,..., az a bizonyos magyar "gy", ami itt kétszer is szerepel, s amit nem tudnak hova tenni, pláne kiejteni, de mindig nagyon igyekeznek, ötödjére is megkérnek - mondd még egyszer ! Hogy is volt ? ...majd lassan, letörve, fáradtan feladják; pedig ezt oly sok nyelven ismerik már, épp magyarul ne sikerülne megtanulni ?! De érzik nem megy..., aztán újra felcsillan a szemük, és azt hogy mondjátok: egészségedre ?...eltelik még öt perc s máris csatlakozott néhány új ember a "magyar nyelvet lehetetlen megtanulni klub" népes táborához.

...s mégis, minden egyszerűsége ellenére, mindig akad olyan is, "közeli ismerős", vagy "barát" -kivel azt gondolod szíved-lelked mélyét megosztod -, aki/akik mindent megtesznek; vásárolnak, ajándékoznak, programokat szerveznek, ilyetén fejezve ki tőrödésüket, ...s épp csak azt a bizonyos kérdést felejtik el feltenni neked...
...és épp ez az a kérdés, amit kicsikarni a másikból nem lehet, mert akkor már, azzal már a lényegét veszti el....
Mert mégse hívhatod fel azzal -Légyszives kérdezd meg hogy vagyok ?!; vagy mégse írhatsz e-mail-t hogy: - tudod, most szomorú vagyok, megtennéd hogy viszakérdezel miért is búslakodok ?
...s épp úgy amilyen nagyon jólesik amikor megkérdezik, legalább annyira -ha nem jobban- fáj az, ha nem teszik, ha elkerülik, ha elfelejtik...

Egyszerű két szó, mely észrevétlen szerénykedik nyelvezetünk gazdagságában, s ez az mely észrevétlen arra is képes, hogy fontolgatások, hoszú listás vívódások nélkül is, könnyedén megértsük, ki a barát, s ki nem az...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.