Sikíts ahogy a torkodon kifér ! Sikíts ahogy csak tüdőd engedi! torkod szakadtából, állati hangon eltorzult erővel ! amikor kiszakad belőled minden mi emberi, amikor szétfeszít és darabokra szaggat a fájdalom! amikor beleőrülsz a tudatba, abba ami volt és részegen reszketnek kezeid mert tudod mi vár még rád ! és aztán nézz szembe vele ! akkor is amikor testeden végigfut a görcsös merevség, a bénító fájdalom, amint feltolulnak fejedben a félelmeid, mert tudod elötted vannak, mert át kell még élned, mert szenvedni fogsz újra és újra !....és csak egyet igérj meg, egy dolgot jegyezz meg örökre vésd elmédbe, hogy soha , de soha nem fog senki és semmi érdekelni, mert ők se törődnek veled, mert csak úgy tudod túlélni, ha nem érintenek meg, ha nem jelent semmit, hallod ? semmit !!! Ha tudod, hogy mindig lesz tovább, ha felfogod, hogy ez is csak egy jelenet egy hosszú szindarab huszonötödik felvonása és nem több, mert nem lehet több ! mert neked nem szabad ! mert te sose voltál több, mert belőled hiányzik, hiányzik valami, valami....

...és aztán nyugodj meg, hagyd hogy a fájdalom eláradva benned megtalálja a helyét, a mindennapi helyét, ahol leülepszik és megpihen.
Hagyd a dolgokat történni úgy ahogy kell, ne lázadj! ne ellenkezz ! nem tehetsz úgyse semmit !
Csak élj, addig is csak élj egy napnak, meg kettőnek, és ne láss előrébb ! ne tervezz, ne gondolkodj! mit számít mi lesz ? hisz úgysincs beleszólásod ! hagyd, a dolgok tudják a maguk menetét, te csak élvezd a mát és mosolyogj ! mindig ! nevess újra és újra ! kacagj csak ! Kacagj a mának, a napnak, a fénynek, fűnek-fának ! Kacagj és ne törődj semmivel és senkivel! hallod ? csak menj tovább !!!! tovább !  mindig tovább, tovább és tovább! ....ÉLJ !!!!

Lux Elvira
Popper Péter
Ranschburg Jenő
Tari Annamária

Öröm, fájdalom, tabu
Boldogság és keserűség a szexben (részlet)

 

Milyen lesz az a világ, ahol tényleg elválik az érzelem a testiségtől? Elképzelni sem tudom. De hogy efelé tartunk, az biztos.

 

 

Egyelőre még nagy az öröm, a propaganda: nincs impotens férfi, nincs frigid nő, nem is lesz, hisz az egész egy tablettán múlik. De a dolog érzelmi része lassan elsüllyed, és eltűnik valami irreális távolságba. És bizony ez az érzelemnélküliség itt van a nyakunkon.

Az ember mindennapi élete tulajdonképpen vándorlás két pokoli, de mindenképpen ijesztő végpont között. Mert az ember úgy van ezzel, hogy van benne egy hatalmas vágy, hogy tartozzon valakihez, hogy ne legyen magányos. Beépülni egy másik ember életébe, és ő épüljön be az övébe. A MI! Nem a TE meg ÉN, hanem a MI felé vágyódik az ember. És ez nem csak szerelem lehet. De ez a MI nagyon közel jön, az ember beépül egy közösségbe, egy másik emberbe, és jön a rémület, hogy jaj, mi lesz velem? Énvelem, az ÉN-emmel. És meg lehet figyelni, hogy az ember ilyen nagy beolvadási kísérlet után elkezd hidegülni. Elkezd távolodni. És elkezd a másik végpont felé menni, ahol csak a magány, az egyedüllét, a semmi található. És annak a hidegsége az embert nagyon megcsapja. És ha megcsapja, akkor megy visszafelé, és keresi, hová tartozhatna.

 

 

Igen, az egész lét egy ilyen ingajárat, hogy ha már nagyon forró, kihúzódik egy hidegebb szférába, és ha nagyon hideg, akkor a melegebbe. És ezzel el is telik az ember élete...

 

Republic-Engedj közelebb

Könyv elérhetősége:
 

• könyvtárakban
• Libri
• Mesterkurzus DVD