Megvetettem magam és az egész világot, mert képtelen voltam szembenézni a saját korlátaimmal.

 

Úgy tűnt, hogy a legyőzhetetlen korlátok elfogadása jelenti a szellemi egészség és a nem deviáns viselkedés alapját.

 

 

A siker és a kudarc egyszerűen az ember vágyainak beteljesülését kielégítetlenségét jelenti. Vágyaink pedig vagy döntően belső eredetűek és a saját egyéni késztetéseinkre alapulnak, vagy külsődlegesek, és elsősorban olyan dolgok táplálják őket, mint a reklámok, vagy a média és a tömegkúltúra által kívánatosnak beállított társadalmi pozíció.

 

 

 

Tom szerint az én siker- és kudarcfelfogásom inkább egyéni, mint egyéni és társadalmi alapon működik. És mivel képtelen vagyok elfogadni a társadalom juttatásait, számomra a siker és a kudarc csak tünékeny tapasztalat lehet, mert az olyan elfogadott társadalmi értékek, mint a gazdagság, a hatalom vagy a rang ugyanúgy képtelenek tartóssá tenni számomra a sikert, mint ahogy a szemrehányás vagy a megvetés sem jelentenek számomra tartós kudarcot. Tehát Tom szerint, engem nem lehet azzal biztatni, hogy jól sikerültek a vizsgáim, rendes állásom van, vagy összejöttem egy jó csajjal, mert az ilyenfajta elismerés számomra semmit sem jelent. Persze így önmagukban élvezem én ezeket a dolgokat, de nem válnak tartós értékké, mert hiányzik a társadalmi elismerés, ami azzá tehetné őket. Tom tehát szerintem azt akarja mondani, hogy én magasan baszok az egészre. És miért?

 

Az egész ott kezdődik, hogy elidegenedtem a társadalomtól. Az a probléma, hogy Tom  nem hajlandó elfogadni az álláspontomat, miszerint a társadalmat ugyanúgy nem lehet jobb irányba megváltoztatni, mint ahogy én se vagyok képes arra, hogy elfogadjam olyannak, amilyen. Ebből a helyzetből következik a depresszió, minden haragom azzá alakul át. Azt mondják, a depresszió a haragból születik. Igen ám, de a depresszió a motiváció elvesztését eredményezi. Kiüresedek belül. A narkó kitölti a belső űrt, és az önpusztítási vágyamat is kielégíti, ami pedig megint a harag miatt van.

 

...

 A társadalom hazug és csavaros logikával megpróbál magába szívni és megváltoztatni mindenkit, akinek a viselkedése eltér a nagyátlagétól.

Mert tegyük fel, hogy tisztában vagyok a dolog összes előnyével és hátrányával, tudom, hogy rövid lesz tőle az életem, de szellemi képességeim teljes birtokában, satöbbi, satöbbi, mégis úgy döntök, hogy heroinozni akarok. nem fogják megengedni nekem. Nem fogják megengedni, mert azzal a saját vereségüket ismernék el. Pedig csak egyszerűen nem azt választod, amit ők nyújtani tudnak. Válassz minket. Válaszd az életet. Válaszd a jelzáloghitelt; válaszd a mosógépet; válaszd az autót; válaszd a fotelt, ahonnan kényelmesen nézheted azokat az agyelszívó, lélekölő vetélkedőket, miközben szemét kaját tömhetsz a pofádba. Válaszd azt, hogy elevenen elrothadsz, hogy öregségedre magad alá pisálsz és szarsz egy otthonban, hogy csak egy kurva nagy szégyellnivaló terhet jelentesz azoknak az önző, elbaszott kölyköknek, akiket a világra hoztál. Válaszd az életet.